Három gyerekkel irány Magyarország!

Az egész úgy kezdődött, hogy elmentünk szombat délután a Pöttöm Pannára az Újszínházba. Mert színházba járni jó. Ám az előadás betegség miatt elmaradt. Így ott álltam a három felajzott gyerekkel, akik nagyon szerettek volna valami ünnepi programot, így úgy döntöttem hirtelen felindulva, hogy akkor menjünk múzeumba.

A Magyar Nemzeti Galériát választottam, több okból is. Egyrészt mert ott már régen voltunk, másrészt mert én a héten ott voltam, és a becsüsképzés részeként végignéztük a gótikus szobrokat és szárnyasoltárokat. Így a tudásom viszonylag friss volt a témában, és úgy gondoltam, hogy akkor ezt izibe át is adnám a gyerekeknek. Mondjuk nem volt ez teljesen végiggondolt koncepció - egyedül, három gyerekkel, köztük egy múzeumokat kevésbé értékelő négy és félévessel. De a kiállítás után fagyit ígértem a jól viselkedőknek, és reméltem, hogy azért ez hatékony fegyver lesz. (Amúgy nem volt az.)
Bendét már a földalattin elkezdtem tanítgatni, hogy mi most "gótikus szárnyasoltárt" fogunk nézni. A mellettünk utazó bácsi kicsit felhúzta a szemöldökét, ahogy nézett minket, mire én közöltem vele: a kulturálódáshoz soha nincs túl fiatal életkor. Bende meg mondogatta az ismeretlen varázslatos szavakat, és ez azért elég sok embert mosolyra fakasztott. A buszon hasonló mosolyokat kaptunk, amikor hangosan kommentálta, hogy a rendőrök az utcán visszaintegettek neki  (amúgy megdöbbentő ám, milyen jó fejek a zsaruk, szinte mindig integetnek, de volt már olyan is, hogy direkt bekapcsolták a kocsi tetején lévő lámpát, mikor látták, hogy Bende bámulja őket)
De visszatérve a múzeumra: az első tévedésem az volt, hogy a szombat a turisták napja. Ugyanis én mindig hétköznap megyek múzeumba, sőt, a legtöbbször délelőtt, tehát megszoktam, hogy nincs sor és konganak a termek. Valahogy fel se merült bennem, hogy ez másként is lehet. Hát lehetett. Valami brutális sor fogadott minket, de úgy voltam vele, hogy akkor már nem adom fel. Álldogáltunk olyan 20 percet a kígyózó sorban, amikor láttam egy táblát, hogy valami harmadik szombaton valami ingyen van a gyerekeknek - de nem volt egyértelmű, meg messze is volt, így beállítottam a sorba magam helyett Borsit, és odamentem az információhoz, hogy mi is ez pontosan, mire kiderült, hogy minden hónap harmadik szombatján annak, aki gyerekkel megy az jól jár, mert a gyereknek és a szülőnek is ingyenes a belépés. (18 éven alulit kísérő két szülőnek is, és még a gyerekeknek is!) Én nem hallottam még erről a lehetőségről - a következő ilyen alkalom november 15 lesz, és ez a Szépművészeti Múzeumba is érvényes lehetőség, nem csak a Galériába.)
((((Kiegészítés: nemzeti ünnepeken is ingyenes a belépés, tehát október 23-án is érdemes múzeumba menni!!!)))))
Mondjuk tetszik az ötlet, mert azért szívtam a fogam, hogy 1400 Ft a felnőttjegy, 650 a gyerekjegy, szóval kifizetek kb 3000 Ft-t (Bendéért nem kell fizetni még) de ez csak úgyis egy órás szórakozás, nyilván nem leszek ott a csemetékkel egész nap. Így viszont, hogy ingyen volt (és nem kellett tovább sorban állni sem, mert az ingyenjegyet az információnál is kiállítják) már sokkal nyugodtabban mentem be, tudva, hogy ha elfogy a türelem, akkor se vesztettem sok pénzt.
Szóval a gótikus terem felé vettük az utat, ahol ezt a szobrot néztük meg elsőként.
Kérdem a gyerekeket: ki ez a nő és mi van a kezében? (Azért azt tudni kell a gyerekeimről, hogy évek óta járunk múzeumokba és mivel én ott nekik folyamatosan magyarázok, elég sok dolgot felismernek már.)
Ám itt most a válasz az volt: ez egy királylány és a kezében egy paprikát tart.
Itt kezdett el diszkréten röhögni a biztonsági őr.
- De hát miért lenne ez paprika, édeslányom? Hát nem látod, hogy ez egy alma????
- Nekem paprikának tűnik. Szerintem nem tudtak jól faragni még akkoriban. - jött a válasz. Na jó, hát letisztáztuk, hogy ez egy alma. De miért arany?
- Mert jók voltak! Nekünk is mindig azt mondod, hogy aki szépen megeszi a vacsoráját, az lesz az aranyalma.
Diszkrét röhögés erősödik a háttérben. Mondjuk a gyerekkel nem tudok vitatkozni, tényleg szoktam ilyet mondani, meg azt is, hogy aki utolsóként száll ki a fürdővízből, az lesz a büdös papaya. De most gondoltam ebbe ne menjünk bele. Ez itt most nyilván másról szól. Szóval alma, térjünk vissza az almára és koncentráljunk rá. Szóval megbeszéltük, hogy ez itten kérem Szűz Mária, kezében a gyermek Jézuska, De miért van a kezükben alma? (Nem paprika! Alma!) Nem tudják. Gondoltam segítek: na, ki az a híres ember, aki beleharapott az almába, pedig nem lett volna szabad?
- Hófehérke!!!
Na, a teremőr itt ment rohant ki a teremből, mert már nem bírta visszatartani a röhögést, mondjuk én sem. De szerencsére mielőtt teljesen összeomlottam volna, hogy teljes kudarcot vallott a gyerekeim művészeti nevelése, a kisebbiknek eszébe jutott Ádám és Éva története is.
De sajnos itt már Disney elborította a gyerekek agyát - így a fonó Máriából Csipkerózsika lett a szemükben, a toronyba zárt Borbálában pedig Rapunzel történetét ismerték fel. Az első döbbenet után azért összeszedtem magam és megbeszéltük, hogy igazuk van: a legendák bizony újra és újra ugyanazt a témát használják fel, és igen, az alma tényleg sok mesében szerepel, és a toronyba zárt lány története is ősi - szóval egyáltalán nem baj, ha ezekre asszociálnak, csak a lényeg, hogy tudják azt is, hogy egy gótikus oltáron nem Disneyt kell emlegetni, mert valószínűleg nem a mesére utalnak, hanem valami vallásos dologra.
Mondjuk más termekben is sikerült megnevettetnünk a teremőröket, és voltaképp nagyon érdekes volt, hogy a beszélgetéseink teljesen más irányba mentek, mint amikor ugyanezt a kiállítást a felnőtt becsüshallgatókkal néztük végig. Mert a gyerekeket olyan dolgok érdekelték, hogy miért van az, hogy a gyermek Jézus mindig szőke, de amikor felnőtt, akkor már barna a haja. Hogy ha a sírból kikelő embereken nincs ruha, mert az lerohadt róluk, akkor miért van az, hogy mégse zombiszerűek, és a hús rajtuk van? És ha Jézus eljegyzi Szent Katalint (akit az én gyerekeim nemes egyszerűséggel Kerekes Katának neveznek, mert ugyebár kerék az attribútuma), és Jézus a jegyese a sok apácának is, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus muszlim volt? (Itt is kikergettünk egy röhögő teremőrt)
A két lány egyébként nagyon értékelte a szárnyasoltárokat, és persze a meséket. Szent Miklóst felismerték szinte azonnal, hogy ránéztek az oltárra (jippi, mégse volt hiába a sok legendamesélés) és sok jó történetet elevenítettünk fel. Bende viszont hamar elunta - de szerencsére találtam a táskámban egy MP3 lejátszót, így nyertünk még negyedórát azzal, hogy Tarkan puszilkodós dalát hallgatta.
Körülbelül egy órát töltöttünk a múzeumban, mondjuk ennél többet három gyerekkel talán nem is kell. Utána megnéztük alaposan a Ruszwurm cukrászda fagylalt-kínálatát és a nap fénypontjaként siklóval mentünk le a várból, amire Bende már azóta készült, hogy először láttuk ezt a járművet az Anna, Peti és Gergő mesékben. Este lett, mire hazaértünk, és bár mindenki mást talált jónak a napból, voltaképp mindenki megtalálta a maga szórakozását. (Még Bíbor is, aki se a szárnyasoltárokért, se a siklóért nem lelkesedett - de kapott fagyit és forró csokit is, és a Magyar Nemzeti Galéria udvarán folyó akció-sci fi filmforgatási jelenetét is figyelhette majd negyedórán át, ami amúgy tényleg elképesztően zseniális volt, rá van építve a falra az épület romos változata, és aznap épp valami helikopteres mentési részt forgattak.)