Három gyerekkel irány Magyarország!

Most hogy már a sokadik hónapot töltjük itthon, lassan érzem, hogy pár dolog hiányzik Angliából. Van ami jobban, van ami kevésbé, van ami pótolható és van, ami sajnos nem.

Bár alapvetően kevés tévét nézünk, azért néha jólesik esténként leheveredni a szófára és elbambulni azokon a random műsorokon, amit a tévézés sajátja. Ilyen szempontból volt pár nagyon jó kis angol adás, amiket nagyon szerettem. Mindenféle műtárgy értékbecslős műsor (és ezekből kinn nagyon sokféle van), csütörtök esténként a Big Bang Theory (megspékelve a Two Broke Girls epizódjaival, és még amit csak adtak utána), és persze a nagy kedvenc a Downton Abbey. Ezért is vártam már, hogy üzembe helyezzük a Sky dobozt, amivel bárhol lehet fogni az angol csatornákat, amennyiben van az embernek egy jó kis tányérantennája. Szerencsére a nővéremnek pont volt egy ilyenje, amit amúgy nem használt, szóval odaadta, pénteken eljött a szerelő, meglepően gyorsan beüzemelte - én meg kapcsoltam be és kerestem a kedvenc csatornáimat.
És akkor jött a fekete leves.
Kiderült, hogy a BBC egyetlen adója sem fogható immáron Európában (pedig van legalább féltucatnyi és mindet szerettem), nincs E4, ahol a kedvenc sorozataim vannak és nincs ITV (Downton Abbey új évadának a részei mennek éppen). Röviden összefoglalva: egyik kedvenc csatornám sem fogható Magyarországon, pont azok, amelyek amúgy Angliában ingyen és bérmentve, minden előfizetés nélkül is nézhetőek. A szerelő mondta, hogy nézzük ezeket online, amiből nyilvánvaló, hogy ő soha nem néz ilyesmit, mert különben tudná, hogy ezek mind földrajzilag kódoltak, tehát Magyarországon nem fogható egyik sem.
Ez szerencsére azonban csak a komoly csatornákra igaz. A gyerekek öröme teljes. A BBC gyerekcsatornáján kívül az összes gyerekeknek szánt angol adó fogható és volt is pár sorozat, amire már nagyon fenték a foguk, szóval a helyzet nem katasztrofális, csak hát ... nem ideális. (A szerelő szerint ha veszünk egy három méter átmérőjű parabolát, ami cirka félmillió forint, plusz negyedmilla az állvány hozzá, akkor esetleg van rá esély, hogy még pár csatornát be tudjunk fogni, de nem száz százalék, mert elforgattak egy műholdat nemrégiben, szóval immáron egész Európa nélkülözi az angol adások nagy részét.)
A másik dolog, ami nagyon-nagyon hiányzik, az a National Trust. Nem mintha Magyarországon ne lenne egy csomó jó hely, ahová öröm elmenni, de azért az, hogy volt egy bérletünk, amihez adtak egy jó vastag könyvet, ami tele volt programlehetőségekkel az nagyon kényelmes volt. Nem kellett sokat gondolkodni, hová menjünk, mit csináljunk: reggelente felütöttük a könyvet, megnéztük a térképen mi van közel, hol nem voltunk még, és már indulhattunk is. Tudtam, hogy ott lesz étterem, WC, kulturált látnivaló, rendben tartott kert és mindezt ingyen (hiszen bérletünk volt), ráadásul nem fullasztó tömegben.
Budapesten egy kicsit macerásabb a tervezés. Nem mintha nem lenne millió program, de itt nincsenek elhagyatott és mégis gyerekbarát helyet. Mindenhol nagy a tömeg, ráadásul az igazán jó dolgok korán kezdődnek. Angliában 11 előtt egy csomó múzeum ki se nyitott, itt meg 9-kor ott kéne lenni a gyerekprogramok nagy részén, ráadásul hétvégén, amikor alhatnánk!!!) és persze jó sok pénz kell hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó esetben jó előre meg kell venni a jegyet, vagy lefoglalni, és hát meg kell tervezni. (A kakaó-koncertekre egész évre előre elfogyott minden jegy, a december 6-i operaházi Diótörő előadásra nemkülönben. Egyes anyukák ahogy nézem jóval előrébb látnak, mint én.)
Ez a korai kelés amúgy is kifáraszt, nem is kicsit. Különösen, hogy csütörtökön és pénteken is nulladik órája van a csajoknak, tehát fel kell kelni hajnalok hajnalán. Igen, az jó, hogy hosszabb a munkanapom, kellemes érzés, hogy a reggeli kávé és a bambulás után még mindig csak fél 9 van, és előttem az egész nap, hogy dolgozhassak, de cserébe esténként 7-8 körül már lecsukódik a szemem. (A pihenésre persze pont akkor semmi esély, tehát mire a gyerekek 9-kor ágyba kerülnek, nagyjából már én is agyhalott állapotba kerülök.)
Ráadásul ez a becsüs képzés is jóval több időt-energiát vesz el, mint amennyire gondoltam. Névleg csak kedd-szerda délután 3-3 óra, de pont akkor, amikor amúgy a gyerekek körül és nagyon kéne sürögni, leckében segíteni, bepakolni, mosni, főzni, tehát a kedd-szerda délelőttöm a felkészüléssel megy el, ráadásul elvárás a múzeumlátogatás, aukciók látogatása, olvasni is kellene rá. Pontosabban ezek nem igazi elvárások - végül is egy rakat pénzt fizetünk ki a tanfolyamért, nyilván mindenki át fog menni, nem olyan szigorú ez, mint az egyetem és a tanárok se akarnak vérengzeni. Viszont én szeretnék ebből minél többet tanulni, szóval rakok bele bőven munkát, és még ennél többet is szeretnék, de nem megy. Pedig olyan jól kitaláltam, hogy jelentkezem pár aukciós háznál, mint ingyenes, önkéntes munkaerő, hogy ebből is tanulhassak - de reménytelen, erre már végképp nincs se erőm, se időm.
Főleg, mert elég sok munkám van most, ami nagyon-nagyon jó, minden szerkesztő, akinél bejelentkeztem elárasztott munkával, ráadásul mind izgalmas és jó lap. De írni szeretném a könyvem is, mennék könyvtárba is hozzá, kutatni is jó lenne, és persze készülni kellene arra az angol felsőfokúra is, amit most lenne itt az ideje letenni.(Mikor ugyebár, ha nem most, amikor még viszonylag friss a nyelvtudásom.)
De közben most van itt az ideje a nagy őszi kirándulásoknak is, a jó kis találkozásoknak, dumálásoknak a rég nem látott ismerősökkel. És közben reggelente olyan télillat van, és hideg, mintha már közeledne a havazás - de délutánonként meg az az igazi, gyönyörűséges meleg indián nyár, amit lehetetlen a szobában ülve élvezni.
Szóval azt érzem most, hogy az élet nagyon pezseg, nagyon zajlik - sokkal inkább, mint Angliában, ahol olyan szép lassan, ráérősen zajlott minden. Ami amúgy nem volt rossz. De azt kell mondanom, minden nehézség ellenére ez a mostani is nagyon jó.
És hogy hiányzik-e Anglia? Furcsa módon sokkal kevésbé, mint amikor Spanyolországba költöztünk. Akkor minden egyes mondatomban az volt, hogy "bezzeg Anglia mennyivel jobb volt" - most ritkábban hasonlítom össze a két országot, persze ebben az is benne van, hogy már azt is látom, Anglia sok-sok szempontból nem tökéletes - és persze Magyarország sem az. Spanyolország meg minden tengerpartja és pálmafája ellenére a legkevésbé az. Furcsa módon oda a gyerekek se akarnak visszaköltözni, csak nyaralni mennének. Angliát és az ottani sulit azért gyakrabban emlegetik. Hogy milyen jó volt az egyenruha, milyen jó volt, hogy ott sokkal fegyelmezettebbek voltak a gyerekek az osztályban, és persze a barátok is hiányoznak. De mivel azért nekik itt is elég jó most (barátok is vannak, jól is tanulnak, nem is szakadnak meg a leckével és az angol barátokkal is napi kapcsolatban maradtak) szóval azért nincs nagy sírás-rívás emiatt. Mert mindig azt is megbeszéljük, hogy az jó, hogy ha valami hiányzik, mert azt jelenti, hogy az jó volt. És nem jelenti azt, hogy most ne lenne jó. Csak hogy minden hely másféle. És ebben az egész jövés-menésben ez a legjobb.