Van abban valami dekandens boldogság, ha az ember premier előtt, ingyen, sajtómunkásként jár moziba. Délelőtt. Egyedül. Úgy értem, gyerekek nélkül. Ez az újságírói szakma egyik bónusza - óh, van még pár... - ami Angliában nem volt elérhető számomra. Mert dolgozni azt bárhol lehet - de kiélvezni azt, hogy az ember újságíró, azért ahhoz nem árt itthon lenni. Persze voltunk mi moziban Angliában is - de bevallom, nem túl gyakran. Egyrészt háromszor
Ez itt kérem fenn a Himnusz. Nem azt kell nézni, hogy milyen bénán rajzolok, mert az sajnos tény. Hanem azt, hogy mindent meg lehet tanulni, nincs lehetetlen küldetés. Mondjuk miközben rajzoltam, többször eszembe jutott, hogy ilyet miért nem csinált már valaki korábban - de sajnos azért az tény, a magyar oktatási módszertan elég régies. "Tudod, anya nagyon szeretném látni Athént. Mert az ókori Görögországról tanulunk, és nagyon kíváncsi vagyok
Vannak holtak, akiket nem szabad feléleszteni. És most nem a Kisállattemetőre gondolok Stephen Kingtől, hanem Sherlock Holmesra és Hercule Poirot-ra. Karácsonyra ugyanis mindkét figurát visszahozták a halálból az ügyes(kedő) könyvkiadók. Kár volt. Magyarország egyik nagy előnye, hogy magyar könyvet találni egyáltalán nem nehéz. Mondjuk elismerem, Angliában még könnyebb angol könyvet találni, mert minden sarkon van egy óriási könyvesbolt, és a
Ebéd után úgy elálmosodtam és ledőltem egy kis szunyókálásra. No igen, az itthoni munka egyik előnye. De nem volt benne sok élvezet. Nem aludtam jól. Folyamatosan azt álmodtam, hogy fáj a lábam. Hogy azt kéri az orvos, hogy ugorjak, én meg sírni kezdek amikor becsapódik a lábam a földbe, mert annyira fáj. Így ébredtem - és lám, lám. A lábam tényleg fájt. Mondjuk nem meglepő, mert tegnap megint orvosnál voltam, aki a műtött lábam maradék
