Három gyerekkel irány Magyarország!

Amikor a Nők Lapjából megkerestek, hogy ugyan már meséljek arról, hogy miért is költöztünk haza, akkor bevallom csak azért vállaltam el, mert egyy exhibicionista állat vagyok, aki imád szerepelni van bennem kollegális szolidaritás.

Ugyanis amikor a legutóbb írtam erről a Nők Lapja Cafén, akkor a kommentelők a keresztvizet is leszedték rólam. Kezdve azzal, hogy a sztorim nem is igaz, nincs ember, aki hazaköltözne Angliából, aztán mondták, hogy Fidesz bérenc vagyok, aki propagandát csinál a kormánynak, és persze önző picsáztak is rendesen, merthogy milyen ember az, aki a tutiból hazahozza a gyerekeit, ide a siralomvölgybe, ahol az iskola és a terror szavak nagyjából szinonimák.
De aztán mégis elvállaltam, mert azt ígérték, hogy csinálnak egy jó fotót is hozzá a családról, mert végül is újságíró vagyok, írom a blogot is, szóval végül is nem titok, hogy hazaköltöztünk, és hát igaz is. Mondjuk az időzítés csodás, éppen most zajlik a nagy "gyere haza magyar" Fidesz kampány, de nekem az újságíró megesküdött, hogy ez csak véletlen egybeesés, és nekik a legkínosabb, én meg elhiszem. Meg aztán nem is érdekel nagyon.Mi nem a politika miatt költöztünk ki, és nem amiatt költöztünk haza.
De értem én, hogy ez sokaknak nem világos, és nem is kell, hogy az legyen, mert nem tartozom mindenkinek elszámolással. Nekünk így jó, a gyerekeim köszönik szépen tök boldogok itthon, a kerületi általánosban, és nincs különösebb gondunk.
A férjem mondta, hogy nem is érti, miért érdekes a mi sztorink. Mások is költöznek ki, mások is jönnek haza. Bár az tény, hogy az olyan, mint mi, aki nem munka miatt indul el, hanem úgymond "just for fun", azért az nem mindennapi. Pláne három gyerekkel.
Amúgy én azt gondolom, hogy a külföldre költözés nem való mindenkinek. De most sok olyan ember indul útnak, aki amúgy soha nem ment volna el, mert nyelvet se beszél, és igénye se lenne a változásra. És ha ezek az emberek nehézséggel szembesülnek és esetleg kevésbé rugalmasak, akkor persze, hogy az adott ország lesz hibás, és Magyarország a csodák bölcsője, ahová visszavágynak.
Ha valaki Londonba kerül, és egy nedves, penészes, koszos tömegszállásra kerül, ahonnan csak mosogatni jár el, és senkivel nem tud beszélni, de közben riadtan nézi, hogy mennyi furcsa, színes ember van körülötte, akkor az tényleg horrorként fogja fel a kinti létet. Ennek én nem fogom tudni elmagyarázni, hogy miért is jó és izgalmas Anglia, és hogy én miért szeretem.
De szerencsére nem is kell - nincs bennem vágy, hogy bárkit is meggyőzzek, hogy miért is jó kinn, pláne mert azt látom, hogy nem is. Nem mindenki szereti Angliát, és nyilván nem mindenki fogja szeretni Spanyolországot sem, még akkor sem, ha látszólag a tengerpart-pálmafák-napfény háromszögön nincs mit nem szeretni. Ennek ellenére azért onnan is érkeznek haza csalódott emberek, (nem magamra gondolok) akiknek nem sikerül kinn elérniük a boldogságot, és ott is a túró rudi és az otthoni kis falucska után fognak sírdogálni esténként.
De ezzel nincs baj! A baj azzal van, hogy mostanság mindenhonnan az folyik, hogy külföldre menni jó, és hülye aki itt marad, és lúzer. Pedig nem mindig jó, és nem is mindenkinek.
Van aki jobban bírja a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot, ami azzal jár, hogy idegenbe szakad az ember, van aki ettől teljesen bepánikol. És még csak azt se mondhatom, hogy én mindig, folyamatosan méznyalásnak tartom azt, hogy utazunk, mert aki olvassa a blogot az tudja, hogy nehézségek azért akadnak mindenütt, de hozzáteszem, gondokkal még az is szembesül, aki a kis falujából se teszi ki a lábát egész életében. Szóval ne legyen illúziónk, a gond az élet velejárója.