#Post Title #Post Title #Post Title

Sorozat-maraton



Véget ért a nagy sorozat-maraton. Bevallom, nem is volt olyan jó, mint ahogyan terveztem. 

Valószínűleg azért, mert még a jóból is megárt a sok. Ráadásul az, hogy az ember fekszik egész nap és kidöglésig filmeket néz azért eléggé meghatározza mi fogja érdekelni. Például az erőszakos filmek, mint a Spartacus nagyon nem jöttek be, és hiába akartam megnézni a Szulejmánt, amikor láttam, hogy az első rész egy óra 40 perc, úgy éreztem, hogy erre most nincs erőm. Csomó olyan sorozat is volt, amibe belenéztem, de pár perc után úgy gondoltam, hogy most nem köt le. (Breaking bad) De ez nem azt jelenti, hogy nem volt jó, és leírtam - csak azt, hogy éppen akkor nem fogott meg. Az is megesett, hogy 2-3 rész után hagytam abba,  (Warhouse 13, Hölgyek öröme, Suits) mert egyszerűen nem fogott meg, hiába tűnt izgalmasnak. Ez nem feltétlen a sorozat hibája. De az is megesett, hogy leporoltam egy régi kedvencet, amit jól ismertem, de valamiért nem néztem végig, és most pótoltam. (Grace Klinika negyedik évadtól felfelé, Ally McBeal ötödik évad) De elismerem: egészen már heti egyet nézni, és már napi 8-10-et. Most a túlkínálat miatt azt gondolom a kicsit lájtosabb műfajok jobban lekötöttek. Szóval nem azt mondom, hogy ezek az évad legjobb sorozatai - de abban biztos vagyok, hogy nem szabad kihagyni egyiket sem!

1. Idegen (Outlander)
Időutazós film.Egy angol nő visszakerül a saját korából (negyvenes évek) a 18-ik századi Skóciába. Ha valaki kicsit is ismerős a brit történelembe, akkor  tudhatja: a skótok és az angolok nem barátok. Kicsit sem. Persze van szerelem is - otthon hagyott angol férj kontra brutál jóképű skót fiú, és hogy a történet még bizarrabb legyen, az angol férj egyik felmenője is szemet vet a nőre. Persze pont úgy néz ki, ahogyan a férj, de sajnos annak pszichopata, velejéig gonosz verziója.
A főcímzene zseniális. Ahogy nézem a szívem azonnal visszahúz Angliába - bár én nem Skóciában éltem, de az angol tájak is pont ilyen gyönyörű misztikusak, ködösek, zöldek. Nagy-nagy honvággyal néztem a filmet. Bevallom, hiányoznak az angol kirándulásaink, és maga az az angol életérzés, ami ebből a filmből olyan erősen sugárzik.

2. Elcserélt lányok (Switched at birth)
Aki szerette a Szívek szállodáját (Gilmore girls) az imádni fogja ezt is. Pont ugyanaz a világ, pont ugyanaz a stílus - de közben nagyon is komoly kérdések vannak benne. Minden anya rémálmával kezdődik - születéskor elcserélnek két babát, és 16 évvel később véletlenül kiderül a dolog. A két család megpróbálja okosan kezelni a helyzetet - de ez persze nem könnyű. Komoly kérdéseket feszeget a film- ki az igazi anya? Aki szül vagy aki nevel? Mitől függ, hogy milyen lesz egy gyerek? Gének vagy nevelés? Engem meghatott a film, néhányszor sírtam is rajta.
Ami viszont még jobbá teszi, hogy az egyik elcserélt lány süket. Hároméves korában agyhártyagyulladást kapott, és a film bevezet minket a süket szubkultúrába is. Hogyan illik viselkedni, ha süket emberrel találkozunk, mi okoz nekik nehézséget, és mit gondolnak ők a saját állapotukról. A film azt sugallja, hogy ellentétben az emberek általános vélekedésével a süketség nem csak átok, amit szívesen levenne magáról az ember. Közösség és jellemformáló erő, amitől nem feltétlen akar megszabadulni valaki. Hiába gondoljuk mi ezt fogyatékosságként.
Számomra nagy plusz az, hogy a filmben rengeteget jelelnek. Pár jelet én is megtanultam Angliában, és azon vettem észre magam, hogy pár rész után akaratlanul is ismételgetem a kézmozdulatokat. Mert szépek, kecsesek, érdekesek. Kicsit szomorú voltam, amikor a harmadik sorozat utolsó részét megnéztem (64. rész!) mert úgy éreztem, hogy ez lezárta a történetet - de szerencsére a google a barátom és elmesélte nekem, hogy már a negyedik évad első tíz része is kész Amerikában. Gondolom hamarosan érkezik ide is.

3. A fehér királyné (White Queen)
Szeretem a történelmi filmeket - és szerintem ebben a műfajban az angolok a legjobbak, mert ők úgy tudnak mesélni, hogy az ember tényleg azt érzi, hogy most aztán megtanult valamit. Ilyen volt a Tudorok is, amit ha valaki nem nézett meg eddig, akkor sürgősen pótolja, és egy életre a helyére kerül a fejében, hogy pontosan mennyi felesége is volt VIII. Henriknek.
A fehér királynő természetesen egy könyvvel kezdődött - méghozzá Philippa Gregory könyveivel, aki történészként arra jött rá egy nap, hogy nagyon fontos és hatalmas nők történetét egyáltalán nem ismerjük. Mert ugyebár a férfiak a történészek, és állandóan csak unalmas csatákról hadoválnak, ami senkit nem érdekel, és a királyok életéről. De mi van a királynőkkel? Állandóan mondogatjuk, hogy minden erős férfi mögött egy nő van - de miért nem lehet semmit tudni a nagy történelmi hősnőkről? Ami keveset mégis, az mindig közhelyes és egyszerű. A férfivilágban a nő vagy Éva vagy Mária, tehát céda vagy szűz. Aki uralkodni akar az férfias, aki aláveti magát a hatalomnak (férjnek, rendszernek) az erényes is egyben. Mindenesetre ez a nagyon okos nő megírt jópár könyvet olyan nőkről, akik a maguk korában híresek, hatalmasak voltak - ma már mégsem ismerjük őket. A könyvei magyarul is elérhetőek: A fehér királynő, Az állhatatos hercegnő, A folyó asszonya, A királycsináló lánya. Mind-mind zseniális! Érdemes elolvasni!
Naná, hogy film, mit film: sorozat készült belőlük - A fehér királynő IV. Edward király feleségéről, Elizabethről szól, aki özvegyen maradt két gyerekkel, és aki olyan szép volt, hogy az angol király, akinek már ki volt jelölve egy francia feleség, aki politikailag nagyon fontos lett volna, inkább vállalta a háborút, a lázongásokat és mindent, csakhogy elvehesse szerelmét. (Persze, hogy boszorkánysággal vádolták ezután, nem meglepő)
Egyszer olvastam amúgy, hogy az angol királyok milyen romantikusa voltak, csomó van közöttük, aki közember (közasszonyt?) vett el, a szíve szerint házasodott, pedig azt gondolnánk, hogy hidegvérűek.  Közben meg ott van VIII. Henrik is - aki képes volt az egész keresztény világgal szembeszállni, hogy Boleyn Annát elvehesse. IV. Edward is hasonló volt - ő is bevállalt minden háborút, lázongást a szeretett nőért, és persze kiderül a filmből az is, hogy III. Richard se púpos nem volt, se gonosz. Kicsit vérfertőző azért igen. Senki nem tökéletes, na.
Azt szeretem még az angolokban, hogy náluk élő dolog a történelem. És nem úgy, mint itthon, hogy van egy korszak - a szittya, ősmagyar-dolog, amire most minden igaz magyarnak ezerrel rá kellene izgulnia, hanem sokféle, sokszínű és mindenhol bele lehet botlani. Szeretik a Tudorokat, a Viktoriánus kort, a Stuartokat és sok-sok királynőt, királyt. Nem síremlékek, hanem kastélyok, múzeumok százai segítik a gyerekeket abban, hogy könnyedén büszkék lehessenek rá. Lehetetlen kivonni magát az embernek a varázsa alól.
Nem véletlen, hogy az én gyerekeim is lelkes történetem-tanulók - ha az angolról van szó, ami színes, szagos, izgalmas. És az sem, hogy elvész ez a lelkesedés, amint a magyar kerül szóba, ahol vért izzadok, hogy valami érdekességet találjak nekik, amit szépen tálalnak. (És a humor!!!! Az nagyon hiányzik itthonról! A humoros törikönyvek! Magyar uralkodókról!)

4. Terápia
Erre a sorozatra rég kíváncsi voltam már, mert mégiscsak magyar, mégiscsak Mácsai Pál, és persze pszichológia. Mindenkit érdekel, hogyan is dolgozik egy terapeuta és mit is csinálnak azon a bizonyos díványon a betegek. Az első sorozatban van négy történet - és ebbe folyik bele a terapeuta szövevényes élete is, és az ő elemzése, ami kicsit olyan, mint benézni a kulisszák mögé, hiszen valójában a jó terapeuta semmit nem árul el magáról, mert az megzavarná a gyógyulás folyamatát, nem tudna elég semleges maradni, tükröt tartani. Van itt minden - szerelem, zaklatás, öngyilkosság. Nem gondoltam volna, hogy így le tud majd kötni hétköznapi emberek hétköznapi sorsa, akik voltaképp semmit se csinálnak, csak beszélnek. A nem is túlságosan izgalmas életükről. És hogy Mácsai Pál egyre vonzóbbá tud válni, majd egyre... öregebbé és reménytelenebbé. A végén az ember már nem is tudja, miért drukkoljon - azért, hogy összejöjjön a szép páciensével, aki szerelmes belé, vagy inkább oldja meg az otthoni gondjait és maradjon a neje mellett?
Az első évadot megnéztem - de bevallom, nem éreztem késztetést, hogy azonnal belekezdjek a következőbe és új emberek, új gondjait is magamra vegyem. De lehet, hogy csak volt épp elegendő.

5. Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot (How to get away with murder)
Nagyon örülök, hogy ezt a sorozatot is megtaláltam a bahun, mert csak az első pár részt sikerült elkapnom, és így pótolhattam. Az ügyvédes sorozatokat amúgy is szeretem - Ally McBeal volt a régi kedvencem, de most belekósoltam a Brilliáns elmékbe (Suits) is.  Ezekből is néztem pár részt, de most valahogy egyik se varázsolt el. Úgy éreztem, hogy laza sztorik összefűzve, és ha kimarad pár, akkor sincsen gond.
Nem úgy mint ennél a sorozatnál, ahol minden rész egyre csak fokozza a feszkót, mint egy jó krimi minden folyamatosan megkérdőjeleződik, és az ember a végén már tényleg nem tudja, kinek is higgyen, ki is a gyilkos. És hogy tényleg, meg lehet-e úszni, ha az ember ölt?
Mondjuk a sorozat minden egyes részben hangsúlyozza, hogy igen. Meg lehet. Nem az számít, hogy mit teszel, hanem az, milyen ügyvéded van. És ha az jó - akkor... akkor bármit lehet tenni. Nagyjából büntetlenül. Legalábbis Amerikában. (Bár nincs illúzióm a magyar igazságügyi rendszerről sem.)
A főhős egy sztárügyvédnő, aki egy egyetemen tanítja a szakmája fortélyait, és magához vesz fél tucat lelkes hallgatót is továbbképzésre, aki véletlenül (?) megölik a nő férjét, aki gyilkos, vagy sem, ártatlan vagy sem. Ezt már senki nem tudja. Közben mások is hullanak, és már azt se tudjuk, hogy ki, kivel van és ki ellen, és hogy valójában drukkolni kéne a diákoknak, vagy épp ellenkezőleg. Az ártatlanság fogalma amúgy is elég zavaros. Az első évad záróepizódjában sok minden kiderül - de hogy győz-e az igazság, az kérdéses marad. Várom a második évadot. Nagyon.

+1. Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars)
Ez nem az én kedvencem. De hát a sorozat-mánia fertőző, és az én két lányom, amint körbenéztek, azonnal kiszúrták ezt a sorozatot, és elkezdték nézni. (Napi 1 rész az engedélyezett számukra) Kiderült, hogy ez a korosztályuk kedvence, és hogy az osztálytársaik állandóan erről beszélnek és ezt játsszák. Én csak az első pár részig jutottam el, és nekem kicsit olyannak tűnt, mint a Született feleségek - csak éppen tiniváltozatban.  A lányok mindenesetre imádják, és lelkesek. Azt tervezem, hogy majd én is folytatom. Hátha jobb, mint gondoltam volna.

One Response so far.

  1. elem29 says:

    Terápia nekem sem jött be. HBO-n futott a Társasjáték, az annál inkább!

Leave a Reply