Bár a fő programunk a nyaralás volt eddig, de azért úgy mellékesen pár hivatalos dolgot is elintéztünk. Például a lányok iskolai beiratkozását. Sok-sok elmélkedés, pro és kontra érv, vita, kutatás és érdeklődés után úgy döntöttünk, hogy visszamennek a régi sulijukba. Pontosabban Bíbor régi sulijába, mert Borsi soha nem járt magyar iskolába, csak be lett iratva, aztán rögtön Angliában kezdte az okulást. Az egyik érv az volt, hogy ez a körzeti suli.
És én még azt hittem, hogy a tinilányoknál nincs finnyásabb, ha netre felrakott fotóról van szó. De apukám, esküszöm mindegyiken túltesz. "Miért van rajtam a fülhallgató, miért nem szóltál, hogy vegyem le?" "Én nem is vagyok ilyen mogorva, ez nem jó kép." "Most mindenki azt fogja hinni, hogy ilyen brutális ember vagyok, pedig csak koncentráltam, hogy jól előkészítsem az injekciót." - hát ilyeneket mondott az én apukám. De aztán persze legyintett
Ez a nyár döbbenetesen esős. És ez nem csak az én véleményem, ez meteorológiai tény, az újság is megírta. Az meg ugye, tudjuk, soha nem hazudik. De közben kánikula is van, ami nem teszi könnyebbé az időjárás elviselését. Párás, nyomasztó a levegő. Ha úgy vesszük a jelek már az első nap egyértelműek voltak. Mikor megérkeztünk a Balatonhoz, az első amit láttunk, az volt, hogy kidőlt a cseresznyefa. Mondjuk elég ferde volt már évek óta, de
