#Post Title #Post Title #Post Title

Apu szanatórium


És én még azt hittem, hogy a tinilányoknál nincs finnyásabb, ha netre felrakott fotóról van szó. De apukám, esküszöm mindegyiken túltesz. "Miért van rajtam a fülhallgató, miért nem szóltál, hogy vegyem le?" "Én nem is vagyok ilyen mogorva, ez nem jó kép." "Most mindenki azt fogja hinni, hogy ilyen brutális ember vagyok, pedig csak koncentráltam, hogy jól előkészítsem az injekciót." - hát ilyeneket mondott az én apukám. De aztán persze legyintett és ment tovább. Hát rakjam fel a netre, ha nincs jobb dolgom. Én pedig felrakom, mert igazából nemcsak büszke vagyok rá, de nagyon hálás is neki, amiért minden reggel megszúr. Rajta kívül ezt senki nem vállalja. Én a legkevésbé.

Na, szóval tegnap írtam, hogy akadt némi egészségügyi botlás amikor megérkeztünk, és most kivételesen nem a férjemre gondoltam (aki szépen javulgat, voltaképp nincs is már baja) hanem magamra. Bevallom, úgy érkeztem Magyarországra, hogy én aztán egészséges vagyok. Akartam persze egy gyors fogászati csekkolást, mert azt mégiscsak jobb, ha az ismerős fogászom csinálja, és sejtettem, hogy van is egy kis gond az egyik fogammal, de igazából az se fájt, szóval nem gondoltam, hogy valódi gond lenne.
Jobban aggódtam Bende miatt, akinek egy barna csík jelent meg az ínye és a fogai között. Meg is diagnosztizáltam, hogy az bizony fogkő lesz, és le kell szedetni. Gyorsan elkezdtem hát fogorvost keresni neki - de persze nyár van, égen földön nem akadt gyerekfogász. Végül egy felnőtt fogdokihoz vittem el, aki megigérte, hogy legalább ránéz. De először engem vizsgált meg. Végül is mindegy, gondoltam, ez is van olyan jó, mint az a nő, akinél a Balatonnál szoktam menni. Hát a doktor úr leszedte a fogkövem és közölte, hogy hat darab (!!!!!) lyukas fogam van, amire én körülbelül majd elájultam. Mondjuk vicces, hogy miközben szedte a fogkövem, Bende fiam elaludt a rendelőben (ő, aki amúgy nem alszik se délben, se este szívesen, de ez a zümmögés egyszerűen álomba ringatta.) Aztán persze felébresztettük, és kiderült, hogy nincs fogköve, csak erősebben kéne mosni a fogát és van egy picike lyuk is az egyik őrlőfogán, de ehhez azért tényleg gyerekfogász kéne.
Mindenesetre elkezdtem fogtömésre járni, ami most nem könnyű, mert egyrészt a Balatonról kell feljárni, másrészt meg a olyan hülye helyen van az összes lyuk, hogy tök bonyolult betömni. (Közben kiderült, hogy a balatoni fogorvosom elköltözött a faluból, szóval ott nem is tudnék járni.)
Bőrgyógyászt nem kellett keresnem - abból volt egy jó. Oda az egyik lányom vittem, akinek a talpán más jópár hónapja van egy nagy szemölcs, amit fél éve kezelünk legalább, de nem hogy elmúlt volna, csak nőtt. A dokinéni felírt egy ecsetelőt, amit Németországból kellett behozatni, de isten bizony megérte: két hét alatt úgy eltűnt, mintha soha nem lett volna.
Gondoltam, ha már ott vagyok, megkérem, nézzem már rá egy kis bigyóra, ami a karomon nőtt, és olyan furi. Gondoltam, hogy csak úgy ránéz és legyint - de nem legyintett, hanem azt mondta, hogy ez bizony furcsa dolog, fogalma sincsen, mi lehet. (Jól kezdődik, ugye?) Lehet öregségi szemölcs, de annak puhának kéne lennie, ez meg kemény. Lehet, hogy szemölcs, amit épp megcsípett egy szúnyog, attól keményedett be (cö-cö-cö) és hát... vannak olyan ritka rákfajták, amik épp így néznek ki. De még korai megmondani, térjünk vissza rá pár hónap múlva. Igen, ezt szereti hallani az ember, ugye? Mindenesetre ha már befizettem a kilencezer forintos vizsgálati díjat (anélkül rám se nézett) akkor vetközzek, megnézi, nincs-e máshol valami furcsaság. Szerencsére nem volt - de kiszúrt a lábamon hátul egy eret és közölte, hogy menjek el egy érsebészhez, mert ez bizony nem szép.
Én meg jó, szófogadó emberként, mentem. Ahol közölték, hogy akkor műtét. mindkét lábamon van egy-egy vacak ér. A jobbat azt el lehet injekciózni, de a bal lábamon lévőt ki kell szedni, nincs mese. Az már csak hab a tortán, hogy a fodrászom, akihez évek óta járok, közölte, hogy bizony erősen hullik a hajam.
Na szóval a helyzet az, hogy amikor leszálltam a repülőről, makkegészséges voltam. Majd eltelt egy hét és kiderült, hogy voltaképp egy egészségügyi roncs vagyok, akit azonnal a kés alá kell tenni. Mit mondjak - kicsit magam alá kerültem, de úgy voltam vele, hogy csináljuk. Javítsunk ki akkor mindent gyorsan, amit csak lehet. Tehát kezdődött egy intenzív fogorvoshoz járás és előjegyeztettem magam a műtétre. (Szerencsére a rákgyanús szemölcs időközben leszáradt és leesett, szóval azt hiszem azt megúsztam.)
A visszérműtét amúgy nem volt nagy cucc, este 5-re bementem, 10-kor már jöttem is ki és mindezt a saját lábamon. Igaz, combtól bokáig bepólyálva. Ezt másnap az átkötözésnél térd-boka hosszra módosult. Járni tudok, alig fáj (inkább csak sajog, egyszer se kellett fájdalomcsillapítót bevennem.) Ami rossz, hogy a varratszedésig (egy hét!!!!) nem fürödhetek, ami ebben az izzasztó melegben nem túl kellemes, és utána még hetekig kell majd fáslizni a lábam, de ezt mondjuk hosszú szoknyákkal el tudom takarni.
Arra viszont nem számítottam, hogy a műtét után tíz napig vérhigító injekciót kell kapnom. A hasamba. Bár először azt mondtam, hogy ugyan már mi az, majd én beadom - de aztán rá kellett jönnöm, hogy a tűfóbiám annyira már lecsökkent, hogy nem sírok, ha engem szúrnak, de hogy én saját magamat... na azt nem. Ehhez van egy férjem, aki a vér láttán konrétan és frankón el tud ájulni, egy 12 éves lányom, aki annyira útál minden betegséggel kapcsolatos dolgot, hogy attól is rosszul van, ha szóba kerül a dolog. A 11 éves Borsi lehetne még reményem - de annyira nem lelkes, hogy megszúrjon én meg nem akarom erőltetni. Marad apukám. Aki amúgy is naponta négyszer szúrja magát a cukor miatt és anyukámnak is ad havonta egy vesefunkciót elősegítő injekciót. Szóval mondhatni profi. És persze, hogy elvállalt. Amúgy is náluk lábadoztam az első napokban, hogy legalább a három gyerek ne szeressen halálra a műtét utáni napon. De hát most ott tartunk, hogy még hat napnyi injekció van hátra. Én meg nem merek elmenni innen, mert ha apu nem lesz ott, akkor ki adja majd be? Én egyre kevésbé vagyok vállalkozókedvű, főleg, mert ez fáj és csíp. Oké, hogy vékony a tű, de a folyadék az csíp és nem csak akkor, miközben bemegy, de utána is. És brutálisan lilul. Eddig öt húszforintosnyi, fájós, kemény lila folt van a hasamon, és a combom is úgy néz ki, mintha összevertek volna egy vascsővel. Hát ez van. És apu igazából azért koncentrál olyan nagyon, mert tényleg jól akarja csinálni, és megjegyzem, amit ő adott be, az kevésbé fáj és lilult be, mint amit a nővérke adott az első napon még a kórházban. Fülhallgató meg mindig van rajta. Szereti jövet-menet is hallani a híreket. Ezért van két rádió és három tévé a szobájában. Nehogy lemaradjon valamiről. Eszembe se jutott, hogy levetessem vele.
De ami a legjobb, hogy a reggeli szuri után hozza a reggeli kávémat is. Ágyba. Most komolyan, kívánhatnék ennél jobb helyet a gyógyulásra?

One Response so far.

  1. Betti says:

    szia Marcsi,
    a szemolcsos ecsetelo keszitmeny nevet megtudnad adni, amit Nemetorszagbol rendeltettek?
    Tavaly csak a tengernel mult el, a tobbi szertol mintha csak szaporodtak volna.
    Fogorvoshoz es minden egyeb nyavajahoz kitartas,
    Betti
    johet maganba is: tutujakukacgmail

Leave a Reply