#Post Title #Post Title #Post Title

Iskolába készülődős

Bár a fő programunk a nyaralás volt eddig, de azért úgy mellékesen pár hivatalos dolgot is elintéztünk. Például a lányok iskolai beiratkozását.

Sok-sok elmélkedés, pro és kontra érv, vita, kutatás és érdeklődés után úgy döntöttünk, hogy visszamennek a régi sulijukba. Pontosabban Bíbor régi sulijába, mert Borsi soha nem járt magyar iskolába, csak be lett iratva, aztán rögtön Angliában kezdte az okulást.
Az egyik érv az volt, hogy ez a körzeti suli. Mert szerintem egy iskola közelsége ebben az életkorban nagyon is fontos szempont. A másik érv, hogy ez egy angol kéttannyelvű iskola. Nem, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a legjobb választás. Mert bár van előnye (nem felejtik el a nyelvet, sőt használják és fejleszti is, hiszen felsőben már angolul tanulnak jó pár tárgyat és anyanyelvi tanár is van) előfordulhat, hogy visszafelé sül el a dolog, mondjuk ha rossz, sértődékeny, esetleg angolul nem tökéletesen beszélő tanárt kapnak a gyerekek, akinek nem tetszik, hogy az én lányaimnak jobb a kiejtése mondjuk, de nem tudják, mi a kopoltyú. (Nem a nagyképűzés mondatja velem, de tény: a gyerekeim anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet, olyan kiejtéssel, hogy ha nyaralunk a körülöttünk lévő angolok mindig azt hiszik, hogy angol család vagyunk - ameddig csak a gyerekeket hallják beszélni.) De nyilván csak 10-12 éves szinten beszélik a nyelvet. Magyarul is pillanatok alatt tudok nekik olyan szót mondani, amiről fogalmuk sincsen (ez most nyáron a Pál utcai fiúk vagy a Kincskereső kisködmön feldolgozása alatt ki is derült) vagy olyan közmondást, fogalmat, esetleg nyelvtani fogalmat (fogalmuk sincsen mi az a Present Perfect, de tökéletesen használják).
Szóval, hogy ez a kéttannyelvű dolog jó ötlet-e, egyelőre nem tudom. Bárhogy elsülhet a dolog.
De ami biztos: az iskola kerületi szinten nagyon jó, erős, de nem versenyistálló és nem utolsó sorban ez egy ismerős terep. Márpedig azért én, mint szülő, nem kicsinyelem le a változás miatti stresszt. Bíbornak szerintem jót fog tenni, hogy visszakerül egy olyan közösségbe, ahol őt ismerik és szerették. Igaz, eltelt közben pár év - de azért sok-sok ismerős, kedves arc van ott, tehát nem kell teljesen előről kezdenie az ismerkedést. (Mert ugyebár ő hetedikes lesz most, tehát bárhová is vinném, az csak két évig tartó ismerettségeket jelent.)
A beiratkozás meglepően könnyedén ment: egyszerűen felírták őket a névsorba és kész. Semmi várólista, semmi nincs hely, semmi majd az önkormányzat értesít. Mondjuk ez nagyon kellemes meglepetés az angol bürokrácia útvesztői után. (Ha emlékeztek még, régi olvasók, Borsi annak idején majd két hónapot várt, hogy bekerülhessen, pedig az utolsó két hétben már a hely is megvolt, csak nem jött meg a levél.)
Nem kellett se bizonyítvány, se annak lefordítása - hiszen a gyerekek tankötelesek és kész. Mehet.
Egyetlen dolgot kért az iskola: hogy Bíbor tegyen egy különbözeti vizsgát magyarból és történelem magyar vonatkozású részeiből. Merthogy nyilván matekot, környezetet és egyéb tárgyakat kinn is tanult, ez okés. Ám a magyar nyelvtan finomságainak bugyrait azért tudni kellene a jövőre esedékes gimnáziumi felvételire, tehát az ő érdeke, hogy ezeket bepótolja. Ettől függetlenül elkezdheti az évet, és majd valamikor év közben tegye le ezt a különbözetit. Ha nem sikerült, akkor meg majd újra próbálkozik. Szóval nincs tétje.
Bevallom, ez nekem nem igazán tetszik - azt gondolom, hogy egy hetedikes gyereknek éppen elég tanulnivalója akad év közben. De el tudom fogadni a mögöttes érvet, tehát nem lázadozom. Meg aztán ez nem a legrosszabb verzió - végül is kérhetnének mindenből különbözetit (beleértve a matekot is, hiszen ott is más a terminológia, a tananyag). Meg aztán mégiscsak magyar szakot végeztem az egyetemen, szóval ez azért olyan ismeretanyag, amiben azért viszonylag otthonosan mozgok.
Azért sem panaszkodom, mert Borsitól viszont semmiféle vizsgát nem kérnek - hiszen ő "alsós" volt eddig, ahol a lényeg az alapvető képességek elsajátítása, ami azért neki nyilván megvan. Megjegyzem: Borsi egyáltalán nem örül ennek a felmentésnek, ő kifejezetten vizsgázni. Persze gondolom év közben majd annyira nem fogja bánni, hogy mást csinálhat, amikor élesben is belevágunk.
Én persze, mint szorgos anyuka azonnal mentem tankönyveket venni. Nem mintha nem lett volna - de gondoltam van több is, jobb is. Hát nem volt. Ugye tudjátok - tankönyvbotrány, piac szűkítés, csődbe ment kiadók. A Nyugatinál lévő nagy Alexandra könyvesboltban csak mutatóba voltak tankönyvek, az Astorián lévő Pedagógus könyvesbolt pedig bezárt. Átköltözött a Deák téri Alexandrába, de a kínálat ott is siralmas. Emlékszem, pár éve még tucatnyi választék volt - most jó, ha egyféle tankönyv van. De inkább nincs. Végül a Kossuth térnél a Honvéd utca 5 szám alatt találtam rá a Kódex Könyváruházra, ami tankönyvcentrum is. A régi, nagy paradicsomi állapotokat ott se leltem meg, de azért az legalább korrekt. Aki nem tud oda elmenni, annak ajánlom az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapját, ahol az új tankönyvek (egy része) fenn van pdf-ben. Ezek amúgy szerintem elég normálisak.
Szóval a nyári szünet utolsó heteiben kicsit nyelvtanoztunk, több-kevesebb lelkesedéssel és sikerrel. (Bevallom, nekem se szívem csücske a magyar nyelvtan, és csak félve írom le, hogy nagyon boldog vagyok, amiért sikerült megoldókulccsal ellátott nyelvtanmunkafüzetet venni, mert bakker egy magyar szakos egyetemi végzettség se mindig elegendő ahhoz, hogy köpjem-vágjam a megoldásokat.)
Annál nagyobb siker a Pál utcai fiúk. Eddig nem volt nagy kedvencem a könyv és a lányok se nagyon sok kedvet éreztek hozzá (hát fiúkról szól...) De mivel Borsinak ez a kötelező olvasmánya és mivel önállóan nem nagyon tudta megérteni, úgy döntöttem, hogy felolvasom. Így hát minden nap, ebéd után leült a család egy nagy adag fagyi mellett és olyan jó egy órán át olvastam a regényt. Sok-sok megállással, magyarázattal. Mondjuk az külön pikantériát adott a dolognak, hogy a férjem annak idején, gyerekszínészként több mint száz alkalommal bújt Csónakos bőrébe, így megmutatta például hogyan is kell kétujjal fütyülni. De a regényt ő is ezer éve nem olvasta, így ő is mellénk telepedett. Sőt, Kisbende is, aki pár nap után, amikor piros pólót adtam rá, mondta, hogy ő egy vörösinges. Imádtam, hogy Bíbor szilárd véleménye szerint az egész csak azért történt meg, mert nem a fiúk soha nem beszéltek egymással. Mert hát harc helyett meg is lehetett volna osztozni a grund használatán, sőt, játszhattak volna együtt is. Borsit leginkább az akasztotta ki, mennyi undorító szokása volt a fiúknak. A gittrágástól kezdve egészen a kalap belsején végzett zsírpróbáig. Én most először fedeztem fel, hogy Kolnay és Barabás folyamatos vitatkozásában mennyi helyzetkomikum van és milyen jót lehet nevetni nagyon-nagyon sokszor a regény során.
Valahogy belemerültünk a regénybe, nem is tudom, hogy történt. Hirtelen kihallották a rádióból, hogy most a Pál utcai fiúk dala megy, hogy Nemecsek Ernőről énekelnek egy dalban, hogy a Füvészkertet említik a mellettünk lévő asztalnál az étteremben. És bármi történt velünk, valahogy ahhoz mind a Pál utcai fiúk adta hozzá a keretet. Megterveztük a lapbookot is hozzá, azt is, hogy végigjárjuk a helyszíneket és csomót fogunk fotózni, és láttam, hogy a youtube-on is fenn van a film. Aztán elővettünk egy nagy régi Budapest térképet és végignéztük az utcaneveket, és majdnem  mind megvolt, kivéve a legfontosabbat, a Rákos utca hármat, ahol Nemecsek lakott, de szerencsére Gugli a barátunk és az elárulta, hogy ma Hőgyes Endre utcának hívják. Tervezzük, hogy eszünk majd együtt törökmézet és napok óta járom a régiégboltokat, hogy vegyek egy színházi gukkert, ami Bokának is van, de valahogy hiánycikk.
Van amúgy egy könyvesbolti olvasónaplónk is, de... hát az nekem nem tetszett. Végig azt éreztem benne, hogy nem a lényegről van szó, egyszerűen csak csekkolni akarja, hogy tényleg olvasta-e a gyerek a könyvet. Mondjuk az én lányaim jól szórakoztak az olyan "fontos" kérdéseken, mint a milyen tárgyat tanít Rácz tanár úr, vagy a mi a Füvészkertiek csatakiálltása. (Most tényleg, ez fontos???) Nemecsek halálát sejtették (végül is ez egy magyar könyv, azokban mindig meghal valaki, mondták) de az megdöbbentette őket, hogy a grund is odalesz. Engem meg az, hogy Nemecsek milyen hosszan haldoklik és az milyen részletesen le van írva. Na, azt nehéz volt felolvasni. Szinte fájt. Kicsit sírtunk is. De azt hiszem ez természetes ilyenkor. Akkor jó egy mű, ha hat. Mintha nem is kötelező lett volna, hanem csak élvezet.
Mondjuk tudom, hogy a suli nem ilyen lesz. De remélem, hogy azért nem olyan nagyon rossz. Nekem mindenesetre sok jó ötletem van, hogyan fogok segíteni nekik. Csak azt remélem, hogy nem fojtják meg őket a sok leckével, buta magolással. Meg hogy lesznek jó barátaik. Ha ez sikerül, akkor minden rendben lesz. Drukkolok.

2 Responses so far.

  1. Szitya says:

    A Pál utcai fiúkat én is felolvastam két éve a most "sima általános sulis" hetedikbe készülő Emmának, mert neki meg a mai napig nehezen megy az olvasás (ő olvasott egy-két oldalt, aztán átvettem). Rá is erőteljesen hatott a regény, aztán.... abban a tanévben többször is cserélték a magyar tanárát, így a műelemzés nemes egyszerűséggel.... ELMARADT! Tehát egy teljes tanév ment el kötelező feldolgozása nélkül - gondoltam én akkor, de most már tudom: lett az kettő is, mert tavaly az Egri csillagok kapcsán egy ilyesmi "olvasónapló" kitöltése volt az egyetlen vele való foglalkozás, mint amilyet te is említesz. Majdnem sírtam! Az olvasás terén amúgy is nehezen motiválható gyermeken ez egyáltalán nem segített. Az Egri csillagokat ráadásul utálta, már azt is közösen olvastuk, kínok közepette, még a filmre is nehezen vettük rá....
    A ti családi felolvasásotok és a feldolgozós módszereitek igazán példamutatóak, azt gondolom. De jó lenne, ha a magyar tanárok is így csinálnák.... (Habár, hozzáteszem, Zita lányom nyolcosztályos gimibe jár, és ott kifejezetten élvezetesen dolgozzák fel az évi több - mostanra 6-8 - kötelezőt.)
    Sok szerencsét a magyar iskolai újrakezdéshez, kívánom, hogy úgy legyen minden, ahogyan reméled, habár a félelmeidet eléggé jogosnak, megalapozottnak tartom...
    Üdv,
    Szilvi

  2. elem29 says:

    Színházi gukkert nemrég láttam az Ecserin.Szombaton "nagy"piac van, érdemes kimenni.

Leave a Reply