#Post Title #Post Title #Post Title

... és kezdődik újra a kínlódás

Ebéd után úgy elálmosodtam és ledőltem egy kis szunyókálásra. No igen, az itthoni munka egyik előnye. De nem volt benne sok élvezet.
 
Nem aludtam jól. Folyamatosan azt álmodtam, hogy fáj a lábam. Hogy azt kéri az orvos, hogy ugorjak, én meg sírni kezdek amikor becsapódik a lábam a földbe, mert annyira fáj. Így ébredtem - és lám, lám. A lábam tényleg fájt. Mondjuk nem meglepő, mert tegnap megint orvosnál voltam, aki a műtött lábam maradék erecskéit próbálta eltüntetni injekcióval.
Amúgy a beavatkozás nem fájdalmas. Egy vékony kis tűvel négyszer megszúrt. Mondta, hogy nem szokása egyszerre mindent megcsinálni, inkább jöjjek többször (3-4 alkalommal) és mindig keveset csináljunk meg. (Ami amúgy nekem tetszik, a nővérem azt mesélte, hogy egy kolléganőjének egyszer mindkét lábát combtól bokáig injekciózta így egy doki, és iszonyatos fájdalmai voltak.) Persze azonnal az jutott eszembe - bakker, ha nekem ezt viszont négy alkalommal kell kifizetni, akkor jókora összeget fogok ott hagyni - de a doki tényleg korrekt, a kiírt ár negyedét kéri el egy alkalommal, tehát összességében, árban ugyanott vagyok, mintha egyszerre csinálná az egészet. Csak éppen neki több macera egy kicsit, nekem meg könnyebb.
Nem is fájt akkor sem, utána sem. Az meg kifejezetten szórakoztató volt, hogy az érelinjekciózás után egy órát sétálni kell, hogy jól felszívódjon a szer, és ezt a feladatot mi a nővéremmel a Mammutban teljesítettük. Na, ezt nevezem én retail therapynak.
Bár féltem tőle, hogy a "méreganyag", ami a szervezetembe kerül majd fájni fog - de nem. Se aznap, se másnap. Csak hát a fásli. Na, az most visszakerült a lábamra megint. Az a rohadék, utálatos fásli, amitől azt hittem, hogy már megszabadultam, de nem. Most megint hordani kell. Fel a rugalmas harisnyát (amit májusig kell hordanom! Augusztusban volt a műtét, megjegyzem, tehát 10 hónapon át tart a lábadozás, ha így vesszük.) szóval rugalmas harisnya, rá a fásli most. És combtőig, tehát alig tudom behajlítani a lábam tőle. Nehéz a lépcsőzés, nehéz a fekvés, nehéz az ülés. Persze az ember ettől még behajlítja a lábát, mert lehetetlenség négy napon át nyújtott lábbal maradni, hacsak ki nincs az feszítve. És ilyenkor a fásli nyom, fáj, kellemetlen.
Na, ezért álmodtam én ilyen vacakokat. Mert persze álmomban összehúztam kicsit a lábam és a fásli nyomta.
Meg persze lelkileg is szar. Merthogy a másik lábamhoz hozzá se nyúlt a doktor úr - pedig eredetileg arról v volt szó, hogy ha annak az ereit elinjekciózza, akkor az ugyan nem végleges megoldás, de pár évig jó vagyok vele. De a helyzet azóta romlott, és bár az én azt hittem, hogy az elmúlt féléves fizikai inaktivitásom ennek az oka, meg az a pár kiló, amit emiatt magamra szedtem, a doki szerint ennek semmi köze hozzá. Genetika és kész. Aztán azt is mondta, hogy fiatal és vékony vagyok. (Ettől azért egy kicsit jobban éreztem magam, de a férj itthon erre csak röhögött, és közölte, hogy képzeljem el, akkor milyen betegei lehetnek a jó doktor úrnak. Mondjuk őt azért minimum bokán kellett volna ekkor rúgnom, még akkor is, ha az erőszak nem old meg semmit.)
Szóval a helyzet az, hogy műteni kéne a másik lábam. És ha lehet még most télen, mert az az ideális időpont az ilyen műtétekre. És azt hiszem, ez a fő oka annak, hogy mostanában nem alszom jól. Mert a fene se akar egy újabb műtétet. A fene se akar ismét kés alá feküdni fél évvel az előző műtét után. Mondjuk magáról a műtétről éppen nincsenek rossz emlékeim, tényleg elaludtam, felébredtem és kész. Nem voltak utána vad fájdalmaim, meg semmi. De a felépülés... jajj, az nagyon hosszú idő. A hasi injekciózás az iszonyatosan fájdalmas volt, elég csak rágondolnom és még most is sajog. És hát az a gyengeség, az érzés, hogy nincs erőm megmozdulni sem. Épp elég lelkiismeretfurdalásom volt miatta az elmúlt fél évben, hogy nem foglalkozom annyit a gyerekeimmel, hogy a könnyebb utat választom, amikor megengedem nekik, hogy tévézzenek ahelyett, hogy velük hancúroznék, mert nem volt minimális energiám sem. Mostanra más kimásztam belőle - de ezt újra kezdeni nincs erőm.
Másfelől... mikor lesz? Mikor ideális az időpont egy műtétre? Nagyjából soha. És most még nem olyan ronda, hogy látszódjon, és főleg nem fáj, nincs begyulladva, nem okozott még semmiféle panaszt. Ha most műttetem, akkor kisebb az esélye minden komplikációnak. Mert a kitágult ér nem megy össze, erre nincs gyógyszer, nincs tornagyakorlat. Csak a műtét a megoldás. Minden más kezelés csak arra jó, hogy kicsit halassza a műtétet.
És hát az is szempont, hogy ki tudja, hol leszünk jövőre. Angliában szerintem egy ilyen műtétet az NHS-től nem tudnék kiverni. Szerintem mindenféle krémmel, meg hasonló szarral próbálkoznának, mert az olcsóbb - még akkor is, ha nem gyógyít, csak tüneti kezelés. Csak akkor nyúlnának hozzá, ha már nagyon szar lenne, azt meg ki akarja kivárni. Magánorvoshoz kéne mennem, amit itt ki tudok fizetni, de ott esélyem se lenne rá.
Na, hát ez foglalkoztatja most az agyam, Pedig a téli szünet az végül tök jó volt, jólesett lelassítani, kikapcsolni a netet, és felé se nézni két teljes hétig. És voltunk Bécsben is az adventi vásáron, meg szánkózni is, és még Aquaparkban is. Csupa olyan dolog, ami nincs se Angliában, se Spanyolországban, és a gyerekek jó sokat álmodoztak is róla. Akartam is írni erről, meg arról is, hogy levizsgáztam négyesre az unalmas kereskedelmi egység működtetése tantárgyból (ahhoz képest, hogy a fele órára el se mentem és kb két órát tanultam rá, ez nagyon jó eredmény), és most már igazán izgis dolgok jönnek a becsüsképzésen. De most inkább csak olyan emberevő kedvem van, morcos, emberkerülő. De ennek nem a tél az oka, nem is Magyarország, hanem a rohadék genetika, meg az öregedés, amitől szétesik az ember, meg a saját nyomorúságom, amin azért nehéz túllépni. És ami elől úgy tűnik nem lehet elmenekülni.

2 Responses so far.

  1. bezz says:

    Gyógyulás a lábaidnak!

    Azért még ne húzd le a rolót! Külföldön vannak olyan orvosi megoldások, amikről mi nem tudunk és van, hogy a magyar orvos sem, mivel nincs lehetősége konferenciákra járni és az újdonságokra rácsodálkozik, amikor elkerül külföldre ösztöndíjasnak vagy tovább is. Szóval, nem biztos, hogy Angliában csak krémeznék. Ettől még persze a is lehet, hogy az újdonsá túl drága. De a is, hogy automatikusan jár. Nekem már voltak pozitív élményeim (grrr, ahogy negtívok is).

    Na! A genetikára, öregedésre meg mutass fityiszt! ;)

  2. Hát csak azért, mert magyar én még nem írnám le. Az én tapasztalatom szerint a magyar orvosok nincsenek igazán lemaradva - persze nincs mindenre pénz TB keretek között, de én egy magánklinikára járok, ahol amit fizetsz, azt kapsz. Ez pedig egy elég neves orvos, több nyelven beszél és szerintem ne olyan csóró, hogy ne jutna el egy konferenciára. Mesélt mindenféle más megoldásokról is (vannak drágábbak is, meg menőbbek is) de azt is hozzátette, hogy az mind csak 1-2-5 évnyi megoldás. Az igazi a műtét. Persze lehet, hogy csak szeret nyiszálni. :-) De nem igazán ismerek egy érsebészt se, ahová most így el tudnék menni másodvéleményt kérni. Olyat meg végképp nem, akiben meg is bíznék.

Leave a Reply