#Post Title #Post Title #Post Title

A bizonyítvány a bizonyíték

Megkapták a lányok a félévi bizonyítványokat, és be kell vallanom (szerényen): elégedett vagyok. Ahhoz képest, hogy milyen zizi félévünk volt, és hogy egy teljesen új terepen, új nyelven kellett helyt állniuk, csodás jegyeket hoztak haza. Az meg külön hab a tortán, hogy a tanári kar nálam emberségből jelesre vizsgázott.

Persze az elmúlt hetek nagyjából arról szóltak, hogy mindenből dolgozatot kellett írni, meg témazárót, meg volt felelés és persze rettentő sok stressz amiatt, hogy vajon megkapják-e a jobb jegyet. Igen, ez a stressz része nem tetszik, ettől azért Angliában elszoktunk. Ott ha tudták is a gyerekek, hogy doga lesz, nekünk szülőknek ezzel soha nem kellett foglalkoznunk, de még nekik se kellett otthon éjszakába nyúlóan magolni, igaz, ott tankönyvük se volt, szóval elővenni se lehetett volna mit.
Most azért jóval inkább éreztük mi, szülők is a nyomást, a gyerekek meg pláne. Nem mondom, hogy gyomorgörcs és hisztéria volt, de nyilván nem véletlen, hogy az eddig makkegészséges gyerekek most kezdtek el köhögni és betegeskedni. Bár Bíborka lányom még így is képes volt olyan bizit hazahozni, amiben az fertelmeskedett, hogy nulla órát hiányzott egész évben. (Ami miatt ki is röhögte mindenki, mert erre azért itthon nem büszke senki - ellentétben ugyebár Angliával, ahol az ilyen jelenlétért a suli igazgatója egy ötfontost nyomott a színpadra kiszólított példaértékű jelenlétet bemutató gyerekek kezébe. Na, ezt tényleg fájt azért Bíbornak egy kicsit, hogy ezt itt nem értékelte senki.)
A bizonyítványa miatt viszont nem kellett sajnálkoznia: csak négyes-ötösök vannak benne, kicsit több ötös, mint négyes. Én azt gondolom, ezzel akkor is elégedett lennék, ha nem külföldön tanult volna az elmúlt években, de így, hogy azért mégiscsak be kellett szoknia egy teljesen új rendszerbe, tananyagba, ez meg különösen szép eredmény. Nem mondom, hogy nem tudok rámutatni olyan tárgyakra, amiből jobb eredmény kérnék tőle az év végére, de ha csak ezt ismétli meg, akkor se fogok a kardomba dőlni. Hozzátéve, hogy azért mellette zongorázik, spanyolra is jár és még sportol is, tehát jópár különórája is van délutánonként, ráadásul úgy, hogy szülői segítséget most nagyon keveset kapott, mert mindkét felmenője vagy dolgozott, vagy mindenféle műtétekből lábadozott. Szóval ezt most nem mi préseltük ki belőle, hanem magától érte el.
Én ugyan többször véltem úgy, hogy az ideálisnál többet lóg a mobilján tanulás helyett - de azt hiszem ezt el kell már fogadnom, 13 éves lett, nem tilthatom el tőle. Hozzáteszem, a közösségi oldalakon még mindig nincs fenn, bár én többször felajánlottam neki, hogy mehet, ha akar, és az osztálytársak is győzködik, de benne valamiért komoly ellenérzés van, így hát a mobilján inkább youtube klipeket néz, körömfestő tutoriálokat (igen, ez az új kattanása) és valami akadálypályán rohanósat szokott játszani. Neki ez pihenés - és legyünk őszinték, egy fárasztó nap után néha nekem is öröm leülni a tablettel a kezemben és Candy Crush Sagázni, szóval képmutató dolog lenne tőle eltiltani a képernyőzést.
Borsikám bizonyítványától kicsit jobban féltem, mert ő még nem járt magyar suliba korábban soha. Tehát az egész tanulási metódus idegen volt számára, és neki a magyar olvasás is nehezebben ment. Ő egy picivel több segítséget kért és kapott tőlünk, ami azért nagyjából annyiban merült ki, hogy felolvastam neki a töri tankönyv odaillő fejezeteit, vagy párszor a környezetet. Több gondja volt azzal is, hogy megjegyezze, mi a lecke (ugyebár ez Angliában nincs) vagy hogy miből kell tanulni, miket kell csinálni. Neki amúgy is nehezebben ment mindig, hogy megőrizze a cuccait (még Angliában is képes volt arra, hogy elvitte a kabátját, a sálat sapkát és a tornacuccot, majd hazajött mindezek nélkül...) Szóval ő egy kicsit olyan szórakozott professzor típus, aki simán elindul suliba iskolatáska nélkül (jó, ez se volt Angliában) vagy éppen hazahozni felejti el a suliból. Többször hisztizett is azon, hogy neki a magyar suli nem megy, hogy ő ezt így nem szereti, és hogy milyen buta is. Én persze nem győztem nyugtatni, hogy nem a jegy számít (és szerintem tényleg nem) meg hogy adjon időt magának, de szerencsére ahogy megtalálta a barátnőket, úgy szerette meg a magyar sulit is egyre jobban, igaz, ettől még a félévi hajtós időszak kicsit megviselte lelkileg, de ennek azért inkább az ő maximalizmusa az oka, nem feltétlen a nagy nyomás, ami a suli felől rá nehezedett.
Azt is tudom, hogy a Borsi nem egyszerű eset a tanárok szempontjából sem, mert néha idegesítően "túl lelkes". De aztán lassan meglátták a suliban is, hogy ez a gyerek milyen okos és elkezdték értékelni is ezt. Angolórán például rendszeresen megkérik, hogy ő olvassa fel az olvasmányokat (mert milyen szép a kiejtése) és már a szódogák miatt se csesztetik. Történelemből meg kifejezetten a tanár kedvence lett, ami nem nagy csoda, egyrészt mert tényleg érdekli ez a tárgy és imádja, másrészt meg hát ugyebár ez angolul van, ami dupla siker. (A Tudor kor a kedvence) Szóval neki végül is minden hiszti ellenére majdnem színötös bizonyítványa lett, két dicsérettel (egy töriből, egy rajzból) és három négyessel. Kicsit rosszul esett neki, hogy angolból nem kapott dicséretet (én csak meglepődtem rajta) de végül is megbeszéltük, hogy különösebb erőfeszítést azért tényleg nem tett ebből a tárgyból, amit dicsérettel kellett volna honorálni.
De nem Borsi jó bizonyítványa az igazi meglepetés (mert ő mindenütt éltanuló), hanem az, hogy nyelvtanból semmiféle jegyet nem kapott, hanem csak egy "fm" jel volt a rublikában. Tehát ez alól a tárgy alól őt felmentették. Mert hát a helyesírás nehéz, különösen egy olyan gyereknek, aki ezt korábban nem tanulta. És legyünk őszinték, ez nem egyszerű dolog. Különösen, mert azért a magyar tollbamondásokban nem olyan mondatok vannak, hogy "az alma piros", hanem olyan kacifántosak, mint a Szabadság hídi, amiket azért otthon az ember amúgy nem szokott gyakorolni, ha nem muszáj. Persze nem tagadom, Borsi bicskája ennél egyszerűbb szavak leírásába is beletörik, főleg azok a fránya kettőzött mássalhangzók nem mennek neki (az itt-et még mindig leírja simán egy t-vel...), de sokat olvas, figyel, javul. Viszont azért erre a teljesítményre nyilván nem kaphatott volna ötöst, minden erőfeszítése ellenére sem, még akkor sem, ha az idei tananyag amúgy ment volna neki. (Ami amúgy elég genyó témakör, merthogy mi a fenének kell megtanulni azt, hogy egy mássalhangzó ajakhang vagy szájpadláshang, azt tényleg nem értem.) De a lényeg az, hogy bár a tananyagot tudta a gyerek nyelvtanból - a helyesírás erősen lerontotta volna a szép bizonyítványát, és azt gondolom el is rontotta volna a gyerek kedvét, így az osztályfőnök (aki egyben magyartanár is) úgy döntött, kapjon felmentést. És lőn. Mi erről előtte nem tudtunk, de bevallom, nagyon rendes, emberséges dolognak tartom ezt, amitől most azért elég nagyot nőtt a szememben a magyar oktatási rendszer is, mert ekkora rugalmasságot fel se mertem tételezni. De hát ez most azt bizonyítja nekem, hogy vannak azért jó pedagógusok, és hogy jó iskolát találtunk. Hogy emellett még jó mindkét gyereknél az osztályközösség is, és sok barátjuk van, az már tényleg csak hab a tortán és egyik sem akar most épp visszamenni Angliába.

2 Responses so far.

  1. Kriszti says:

    Igen, ritka az ilyen Rendes jóindulatú tanár, de olyan szuper!!! Mondd el neki is! Gratulálok a lányoknak és Neked is a félévhez!

  2. Ditke says:

    Gratulálok a lányoknak, azt hiszem mi megőszülnénk a magyar helyesírással, mert az itt nálunk is egy t, de ennél még rosszabbak is vannak. Gy-ty egy kutya, a j-ly-ről nem is beszélve, bár leginkább y-t használnak helyette...
    De az az igazság, hogy ha nem otthon élsz akkor erre nem marad idő-energia két másik nyelv mellett, úgyhogy én speciel feladtam. Nektek már csak ezért is jól jött a magyar suli, még ha nekem az is az érzésem, hogy fogtok ti még angol rendszerben tanulni ;-)

Leave a Reply