#Post Title #Post Title #Post Title

A legjobb életkor a költözésre 1. rész - kisbabák és óvodások

Amikor annak idején elindultunk világot látni a gyerekekkel, nagyon is alaposan utána néztünk, mi a legjobb életkor arra, hogy a lehető legkevesebb traumát élje át emiatt a gyerek. És bár minden ismerősünk azt mondta, hogy várni kéne még, mi azt gondoltuk, hogy kisebb gyerekkel könnyebb külföldön - és nekünk bejött ez az opció. Persze a dolog nem feltétlen ilyen egyszerű, hiszen minden család, minden élethelyzet más. De vannak azért olyan általános dolgok, amiket érdemes számításba venni, mielőtt csomagolni kezd az ember.

Kisbaba
Nálunk mi volt a helyzet: Bende fél éves sem volt, amikor Angliába vittük, és azt kell mondanom, ő azóta is imád utazni. Számára ez a természetes. Ma itt, holnap ott. Spanyolországban az első időkben hetente költöztünk más szállodába, a végefelé már elég volt leparkolnunk egy ház előtt és már kérdezte is: akkor ma itt alszunk? Egyszer pedig amikor Pesten eltévedtem a három gyerekkel és nem találtam meg a tanfolyamot, ahová addig az apjuk vitte a lányokat, megkérdeztem a csemetéim, nem ismerős-e nekik az a sárga ház, ami előtt állunk, mire Bende csodálkozó szemmel fordult hozzám: hát itt is laktunk már?
Szóval amikor pici gyerekkel költözik az ember, egy csomó macerát megúszhat. Nem kell azzal foglalkoznia, hogy elmagyarázza miért és hová megy aznap. Ha együtt a család, akkor az maga az otthon és kész. Mivel én szoptattam, nem volt gond a tápszer, a hozzátáplálás és valójában minden ugyanúgy zajlott külföldön, mint ahogy otthon lett volna. Reggel elmentek a lányaim suliba, mi meg otthon voltunk Bendével. Sétáltunk, játszottunk, ebédet főztünk, déli alvás, esti játék, fürdés. Csak a napi rutin, amit a gyeses anyukák jól ismernek. Ez mindenütt ugyanaz, akárhová is megy az ember.
Mivel a mi családunkban a nagymamák távol laknak, vagy más ok miatt nem tudnak segíteni, így én tudtam, hogy Pesten ugyanúgy egyedül kell megoldanom mindent, mint Kuala Lumpurban, és mivel a férjem otthon dolgozott, nem voltam egyedül egész nap.
Az angol szerencsére nekem nem volt gond (bár például a kúp nevét nem tudtam...) és a sem riasztott meg, hogy kicsit más arrafelé az oltási rend. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy Bende mindent megkapott ami ott kell és mindent megkapott, ami itt elő van írva. Bevallom, én nem mertem volna egyet sem elcsalni, hiszen Angliában különösen sok ázsiai, afrikai bevándorló van, akik simán behurcolhatnak egy csomó egzotikus betegséget, tehát ott aztán egyáltalán nem bíztam volna meg a nyájimmunitásban. Mondjuk nekünk szerencsénk volt, Bende szinte soha nem volt beteg és az angoloknál rengeteg önkormányzatilag támogatott program, tanfolyam van kismamák részére.
Mi okozhat nehézséget? Ha valakinek otthon például sokat segítenek a nagymamák, az külföldön nehéznek érezheti, hogy nincs kire lepasszolnia a gyereket még egy órára sem. Ha pedig a férj reggeltől estig robotol, akkor azért el tud magányosodni az ember egy kisbabával. A bölcsi ára pedig Nyugat Európa sok országában horror összeg. Angliában például egy ember fizetésének 80%-a is lehet, ami kis matekozás után azt jelenti, hogy nem éri meg másra bízni a kicsit. Sok más országban pedig akár évekre nyúló várólisták is lehetnek a bölcsis férőhelyekért.

Az ovis kor
Nálunk mi volt a helyzet? Bendével aztán persze Spanyolországba is költöztünk, és ő azt éppen olyan könnyedén vette, mint az angliai mozgást. A család együtt volt, az ő napi rutinjában, személyes kis környezetében nem volt semmiféle változás, így hát nem volt számára minimális mértékben sem traumás a változás. Más szülőktől is ezt hallom általában - az ovis számára a család maga a világ, és ha az rendben van, akkor a helyszín az nem olyan fontos. Mivel az időérzékük még nem igazán kifinomult, amúgy se értik, hogy most kéthetes nyaralásra érkeztünk, vagy kétéves kiküldetésre. Mindkettő örök életre szól.
Persze egy 3-4 éves gyerekek okosak és érzékenyek. Szavak nélkül is pontosan tudni fogják, mit gondolunk valójában a költözésről. Ha mi magunk egy nagy kalandnak tartjuk a költözést, akkor ő ezt simán el fogja hinni. Ha szorongunk, kételkedünk, akkor azt fogja átvenni. Egy ismerősömnek például az óvónők nagy szeretete okozott gondot, akik igazi ünnepségsorozatot terveztek a kislányuk elbúcsúztatására. Hetekig minden arról szólt, hogy jajj, de rossz, hogy elmegy. Ez pedig csak azt erősítette meg a gyerekben, hogy ő most valami nagyon szuper dolgot veszít el, és ez természetesen fájt neki.
Hozzáteszem, az teljesen normális, hogy az ember kicsit fél és tart az ismeretlentől - de a legtöbb külföldre költözött ember, akinek van munkája, biztos megélhetése viszonylag hamar megnyugszik, kisimul otthon is, és ez a gyerekek velünk párhuzamosan szintén megnyugszanak. Némi többlet hiszi, némi alvászavar, némi szorongás teljesen normális egy ilyen élethelyzetben mindenki részéről. Ha azonban sem mi, sem a környezet nem csinál nagy faksznit az utazásból, akkor a gyerekek viszonlag hamar elfelejtik a régi házuk, régi életük, és nem sírják vissza a régi barátaikat, csak azok az emberek maradnak meg a fejükben, akik számunkra fontosak és akiket mi magunk is emlegetünk, vagy felhívunk, meglátogatunk később. (A gyerekek többsége amúgy az ovis kort akkor is elfelejti, ha nem költözik el külföldre, tehát ez nem olyan nagy meglepetés.)
Ha külföldön bekerülnek oviba, akkor általában hamar találnak új barátokat - még akkor is, ha nem beszélnek az adott nyelven. Sok kicsi óvodás amúgy sem túl erős az anyanyelvét illetően, ebben az életkorban a testbeszéd sokkal erősebb, mint a verbalitás. Viszont azt tudnunk kell, hogy az ekkor megszerzett tudás nem tart örökké. Az én Bende fiam elég jól beszélt már spanyolul egy év után - de ma már a színeken, számokon és pár kifejezésen kívül egyébre nem emlékszik. Szoktunk spanyol meséket nézni, abból sokat megért, de mivel itthon mi nem beszélünk spanyolul, ez a tudás azért legnagyobb sajnálatunkra elenyészett.
Mi okozhat nehézséget? A kisgyerekek költözésénél az egyik kritikus faktor a nagymama lehet. Főleg akkor, ha nagyon közeli, napi kapcsolatban vannak az unokával. Ebben az esetben ugyanis a gyerek a szoros családi körhöz tartozónak érzi őket (jogosan!) és a költözés után hiányolni fogja a mama főztjét, játékait, szokásait. Sajnos ezen nagyon nehéz segíteni. A nagymamás gyerek bizony szenvedni fog. Persze azért a Skype, a gyakori látogatás azért enyhítheti ezt a fájdalmat, de azért erre jó lelkileg felkészülni.

Folyt köv: :-)

Leave a Reply