#Post Title #Post Title #Post Title

Színes élmények a sulifronton


Azt hiszem én jobban tartottam ettől a sulikezdéstől, mint a lányok. Ezt onnan gondolom, hogy vasárnap este ők teljes nyugalomban mentek aludni, míg én óránként ébredtem. Lestem az órát, nehogy elaludjunk, aztán ha már felébredtem, nem tudtam visszaaludni. Mire nagy nehezen hajnal 2-kor lecsukódott a szemem, felébredt Bende pisilni, és bár ő rögtön visszaaludt, nekem ez nem ment. Szóval reggel fél 7-kor, amikor csörgött az óra én mosott rongy voltam. A lányok viszont csinosan és boldogan libbentek be a suliba. Bende se tartott rá igényt, hogy beszoktató jelleggel bevonuljak vele a csoportszobába. Úgy hogy reggel 8-ra már itthon voltam megint. És rágtam a kefét, hogy vajon milyen kedvvel jönnek haza a gyerekek. De nem kellett volna aggódnom. Mert nem volt semmi gond. 

Nehézség, az mondjuk akad - de azzal nem nagyon foglalkoznak a gyerekek. Az csakis engem zavar egy picikét, hogy nincs tankönyvük. Merthogy ugyebár van ez az új rendszer, hogy minden gyerek névreszóló tankönyvcsomagot kap, amit valamikor még tavasszal megrendelnek az iskolák. Így ha egy gyerek késve iratkozik be (ne adj isten, olyan teljesen valószínűtlen dolgot művelnek, hogy költöznek családostul) akkor már csak pótrendelésnél kaphatnak könyvet, ami majd október közepére érkezik meg az iskolába. Remélhetőleg.
Mivel Borsi napközis lett, ez nála okoz kevesebb fennakadást, mert a lecke feladatait le tudja másolni a padtársáról, és meg van oldva a probléma. Az angoltanár meg lefénymásolta neki a tankönyv első pár oldalát. Igen, ez is lehet egy megoldás - ám erre a többi tanár még nem gondolt. (Vagy nem szabad fénymásolniuk, nem tudom.) Mindenesetre lecke van, de nem túl nehéz. Dolgozat is volt már, amolyan felmérők, mit tudnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a helyesírással lesznek gondok - ami azért nem olyan nagy meglepetés, lévén, hogy a gyerek magyar iskolába eddig még nem járt. Viszont ami nagyon jó, hogy egyelőre úgy tűnik, vannak barátai, jól érzi magát. De ebben még nem vagyok teljesen biztos, egyrészt, mert keveset mesél (bár az mind jó), másrészt azt látom, hogy bizalmatlan még. Kifejezetten hangsúlyozza: az első pár hét semmit se jelent, akkor még mindig kedvesek szoktak lenni a gyerekek. Viszont azt leszögezte: ilyen könnyű első hete még soha, egyetlen iskolában sem volt. Naná, hát itt legalább a nyelvet tudta.
Bíborkám úgy tűnik minden félelmemmel ellentétben a szokásos könnyű kártyát húzta a sorstól. A régi osztálytársai nagyon-nagyon örültek neki, azonnal befogadták, lett legjobb barátnője (neki mindig azonnal van, nem is értem, hogyan csinálja) amikor hazajön, boldogan csacsog estig arról, hogy milyen vicces, klassz dolgok történtek vele. Leckét a héten még nem kapott (csak egy tárgyból, de mivel nem volt tankönyve hozzá, a tanár azt mondta, hogy akkor ne csinálja meg) ez szerencse, mert hetedikben már nincs napközi, mindenki hazamegy, így bajban lennénk, ha sok lenne a munka könyv nélkül. (Mert persze pont a hetedikes tankönyvek nincsenek fenn a neten - az összes többi osztályé igen...) A tantárgyakat ő se találja túl nehéznek - illetve ami nehéz, azzal a többiek is szenvednek, és ezért az nem ciki neki. De nagyjából még csak bevezető óráik voltak, elmondták, hogy miket fognak majd tanulni ezentúl, melyik tárgy miről fog szólni.
Angolból nyilván ők a legjobbak - még akkor is, ha ez egy kéttannyelvű iskola. Mindketten azt mesélték, hogy igyekeznek a nagyon brit akcentusukat egy kicsit visszafogni, mert nem akarnak kiríni a többiek közül. (Nem tudtuk eddig meggyőzni őket arról, hogy ezt talán nem kéne.) Bíbor elő se merte venni a könyvet a suliban, amit épp olvas (a Hunger Games második kötete), mert nem akarja, hogy azt higgyék, ő ezzel kivagyizik. Az angoltanárok eddig még nem nagyon tették őket próbára - de hát egy hét után még csak ismerkednek egymással minden szinten, szóval egyelőre nem tudom megmondani, jó vagy rossz ötlet volt-e őket kéttannyelvűbe adni, és hogy ők ebből profitálni fognak, vagy inkább ront rajtuk.
Ami minket, szülőket sokkolt, hogy mennyire brutálisan drága az iskolakezdés. Mondjuk hát én azt szoktam meg az előző években, hogy bemegyek az egyenruhaboltba, vagy bármely szupermarketbe és ott veszek inget, szoknyát, harisnyát és pulcsit, aztán jónapot, ennyi az iskolakezdést. Most ugyebár ugyanezeket meg kell venni, csak még többet, mert öltözzön az a gyerek csinosan és változatosan, majd jönnek még a listával, hogy füzetek, meg tolltartó, tempera, ecset, szénceruza, rajzlap, tollak, ceruzák és millió apróság, ami a végén brutális tízezrekké hízik.
Ami egyértelműen csalódás, az a közétkeztetés. Első nap iskolában, óvodában egyaránt káposztás tészta volt. Szerintem nincs gyerek, aki örömmel enné, az enyémek mindenesetre éhesen jöttek haza. És sajnos a tendencia folytatódott. Bíbor elmondása szerint volt nap, amikor szürke volt a leves és ő el se vette, de amikor még a viszonylag kívánatosnak hangzó sült csirke krumplipürével volt a menü, arra is azt mondta, hogy rémes és ehetetlen volt a krumpli íze, szerinte valami porból lehetett. Mondjuk ebéd után úgyis hazajön (nincs napközi ugyebár) szóval ez nem nagy gond - de mondjuk egyszerűbb lett volna, ha nem farkaséhesen ér haza.
Borsi PKU-s étrendkérelmét leadtuk - de még az iskolahét kezdete előtt jelezte a cég, hogy nem tudnak ilyet csinálni. Megjegyzem, a törvény értelmében januártól MINDEN gyereknek megfelelő étrendet kell biztosítani a közétkeztetésben, tehát a PKU-soknak is. Mondjuk ezen nem rugózom, mert hát ez tényleg ritka betegség, Angliában se tudták elvállalni sehol. Az már kicsit nagyobb furcsaság, hogy mondtuk, hogy esetleg vegán menüvel bepróbálkoznánk (ez azért lehetne) de abból meg nem tudnak előre heti menüt küldeni nekünk, az meg nem megoldás, hogy én a biztonság kedvéért minden nap küldjek kaját, hátha nem lesz jó amit kap. De mondom - ennek a sikertelensége nem nagy döbbenet. (Más kérdés, hogy bepróbálkoztam pár magáncégnél, akik sok-sok pénzért elvileg vállalnak mindenféle speciális menükiszállítást, de minket ők is lepattintottak, mondván, hogy a PKU-s menü bonyolult. Háááááát.... szerintem amúgy nem annyira, csak látni kellett volna már ilyen gyereket. Vagy beszélni egy olyan dietetikussal, aki csinált már ilyet. De sajnos ha nincs minimális nyitottság sem, akkor nincs miről tárgyalni. Marad a hajnali és esti főzőcskézés, kis edényezés és hurcolás. Nem panasz - csak örültem volna, ha egy picit könnyebb az élet.)
Annak viszont örülök, hogy a gyerekeket viszi úszni a suli. Mondjuk van saját uszodájuk, de az kicsi (meg nyilván a napi kötelező tornaórák miatt tele is van mindig) így Bíborkáék egy közeli nagyobb uszodába fognak átjárni. Nulladik és első órában, ami azt jelenti, hogy reggel 7-re kell odaérniük. Na, ez nagy különbség, kicsit elkényelmesedtünk ezzel a reggel 9-es iskolakezdéssel. De cserébe ezen a héten este 9-re már minden gyerek kidőlt (még Bende is alszik, aki pedig az oviban is alszik egyet délután.) Engem még eddig nem viselt meg igazán a koránkelés, valahogy tetszik a város reggeli illata, fénye, hangulata - pedig nem vagyok egy hajnali pacsirta és a vakáció idején képesek voltunk családilag 10-ig is durmolni (igen, Bende is, sőt ő a leginkább!)
Visszatérve a heti öt tornára - hát szegény Bíboréknak csak négy van, még ezzel a dupla úszással együtt is. Szóval a suli azt mondta, hogy választhatnak a gyerekek. Vagy vállalják, hogy lesz egy tornaórájuk egy héten egyszer, nyolcadik órában, vagy elmennek valahová sportolni, és erről hoznak egy igazolást. Kicsit itt azért felröhögtem - most komolyan, igazolás? Hát írok én azt itthon és Photoshopolok rá bármilyen pöcsétet is. De persze ez csak vicc - mert Bíbor akar korizni járni. Ez nem tűnik olyan nagy kihívásnak, mert köpésnyire tőlünk a Városligeti műjégpálya és 10 perc busszal a Népstadionnál lévő nagy koripálya. Ám előző még nincs nyitva, utóbbiban meg nagyon húzták a szájukat, amikor mondtam, hogy én nem heti háromszor szeretném vinni a gyerekeimet, csak egyszer, ráadásul Bíbor lányom már 12. Merthogy ők 11 éves korig oktatnak, utána már versenyzőképzés van, és különben is versenyzőképzés van itt kérem, nem csak úgy poén és szórakozás. Nekem meg több koriversenyző barátnőm is volt anno, kicsiként és pontosan tudom, hogy nem akarom, hogy az én gyerekeim este 10-ig edzésen legyenek, aztán reggel 6-ra menjenek a másik edzésre, és ezt minden egyes nap, meg a stressz, meg a millió pénz. Mert nem akarnak olimpiai bajnokok lenni - ők korizni szeretnének. És nem csak csúszkálni körbe-körbe a Ligetben, hanem ugrásokat, forgásokat tanulni. És ne mondja nekem senki, hogy ezt csak versenyzőként lehet, mert Angliában heti egy óra edzéssel (aminek csak a felében volt velük tanár) hat darab hathetes tanfolyam alatt eljutottak oda, hogy forognak és egészen piciket ugranak is és nagyon élvezik. És szeretnék folytatni - de nem akarnak ők sem minden mást feláldozni ezért. Persze minden megoldható, ha mással nem, akkor magántanárral sok-sok pénzért, csak nem nagyon akarom elhinni, hogy nincsen más lehetőség.
De hogy őszinte legyek, ezek egyelőre csak pici döccenők és nehézségek. A világ akkor sem dől össze, ha nem koriznak (Spanyolországban sem tették és túlélték) és legfeljebb akkor majd máshová megyünk sportolni. Budapest azért nagyon sok dolgot kínál, bár eddig még nem nagyon tudtuk kiélvezni. De ez nem a város hibája. Mi, felnőttek vagyunk kriplik. Az én lábam bár javulgat, de azért hamar kifárad, esténként meg még fájdogál is. Zsolt is most lábadozik még egy apróbb műtét után, neki a reggelei indulnak vacakul. De legalább beosztjuk, mindig van egy viszonylag épkézláb ember, aki ellátja a gyerekeket.
Ők meg úgy tűnik egyelőre elégedettek azzal, ami van. Bár Bíbor azt tervezi, hogy csak két évig maradjunk itt, akkor ő befejezné a magyar sulit és még visszamehetne az angol gimijébe, azt is befejezni. Borsi meg ugye éppen akkor kezdhetné a gimit, tehát járhatnának ugyanoda és az milyen jó lenne.
Na, és még ott van Bende fiam is - akire ezen a héten sajnos kevesebb figyelem jutott, mert hát az ovi ugyebár mégiscsak könnyebb akadály. Bár ez sem igaz így teljesen, mert bár ismeri a nyelvet (és ez tetszik neki!) és az óvónénik tündérek, ő még soha, egyetlen oviban sem aludt ott (sem az angolban, sem a spanyolban nem szokás) így ez neki nagy meglepetés volt, és nincs is különösebben oda az ötletért, így második napon még egy kis pityergés is volt emiatt, amitől azért az én szívem majd megszakadt - de az tuti, hogy jót tesz neki az alvás, ráadásul még este is korábban alszik el, mint szokott. A kaját sajnos ő is ugyanonnan kapja, mint a suli, így ezzel nincs kibékülve, és nem tetszik neki, hogy itt nincs tanulás. (No igen, Angliában már olvasni tanult.) De nekem tetszik, hogy mondókákat tanul, betűk helyett és az is, hogy nagyon sokat vannak az udvaron, sokat szaladgálnak, mesélnek, játszanak. Meg hát elfogult vagyok, bevallom, szerintem a magyar ovik nagyon jók. Még akkor is, ha Bende fiam szerint igazságtalan, hogy nekik aludni kell, az óvó néniknek meg nem. De remélem, hogy ezt azért hamar feldolgozza.

6 Responses so far.

  1. Imi says:

    Nagyon érdekel, hogy hogy tudnak a lányok beilleszkedni a suliba, kérlek írj erről többet, minden részlet érdekes. Hogy látják a gyerekek (milyen sokatmondó akár csak az is, hogy nem veszi elő az angol könyvet), miként értékelik a magyar oktatást. Sokszor és sokat hallottunk már a felnőttektől erről a témáról, de gyerekek még nem mondtak véleményt a különbségekről. Köszi :)
    (Amúgy Coventry 35 perc :))

  2. anyah says:

    Sok sikert a gyerekeknek a suliban/oviban!
    Erdekelne nagyon, hogy mi a strategiad a koltozest illetoen. Mar emlitettel egy-ket dolgot, de szivesen olvasnek reszletesebben errol a temarol, ha van kedved es idod megosztani. Koszi.

  3. Imi, félreérted! Bíbor nem azért nem veszi elő az angol regényét, mert ez neki ciki! Azért nem veszi elő, mert nem akarja a többieket zavarba hozni és nem akar kivagyiskodni vele. Ő ilyen finom lélek. Tényleg. :-) De azért ez oldódik majd, ahogyan jobban megismerik egymást. Már látom jeleit. :-)

  4. Anyah, a költözésről már sokszor írtam. Pl. itt:
    http://www.babaszoba.hu/services/naplok/post/angliabanbabazok/Koltozes?id=209869

  5. anyah says:

    Koszi szepen. Elolvastam. Hogyan beteltetek a lakast? Mar otthonrol? Mennyi idovel a koltozes elott csomagoltal be es kuldtetek el a csomagot?

  6. Természetesen erre is van link. :-)
    http://www.babaszoba.hu/services/naplok/post/angliabanbabazok/Lakasberles?id=209895

Leave a Reply